A sorozat olyan séfeket mutat be, akik a szakmájukat művészi szinten űzik, és ebben a kemény szakmában sikerült eljutniuk az önmegvalósítás szintjéig.
Számomra Grant Achatz életútja volt a leglehengerlőbb. Nézzetek utána a chicagói Aleanea étteremnek. Grant lélegzetelállító étel kompozíciói nem csak az ízlelőbimbókat hanem az egész lényedet inspirálják.
Grant nem olyan családban nőtt fel ahol a kreativitás díjazva volt. Apjának a prioritás a kemény fizikai munka árán megszerzett fizetés volt, és az álmodozásoknak nem sok értelmet látta. Grant ezzel a racionális csak anyagi célokat kergető hozzáállással nem volt elégedett. Már fiatalon “a nem megszokott” ízek párosításával kísérletezgetett apja gyorséttermében. Úgy erezte hogy a főzésnek egy meghitt kapcsolatot kellene létesítenie a szakács és a vendég között és a gyorséttermi keretek ezt nem teszik lehetővé. Az epizódból kiderül hogyan tört ki ebből a bénító rendszerből és hogyan jutott el odáig, hogy megnyissa saját éttermet, az Alinea-t. A szó egyébként egy új gondolat kezdetét jelenti, és a logójuk nem véletlenül a új paragrafus jelét ábrázolja.
Grant: “Sokszor mikor a művészeti galériákban járva gyönyörű festmények előtt időztem, elgondolkoztam azon, hogy miért ne alkothatnék olyan kompozíciókat ételből mint amilyenek ezek a kepek. A kapható tányérok annyira korlátozzak a találást. Mi lenne ha egy vászonra helyeznénk el az ételt.”
Grant célja, hogy a vendégeik eljussanak az “aha” felkiáltás pillanatába. Jutalmuk egy különleges felfedezés az ételekkel való ismerkedés végén. Egy olyan helyre jutnak el és olyan élményben van részük még soha azelőtt.